Függőség: kimondva és megpecsételve

„Függő vagyok.” Az Ön szájából milyen hangsúllyal hangzik ez a mondat? Egyáltalán elhangzik? Két szó, egyetlen, kétségtelenül sorsfordító erejű mondatba sűrítve. Vajon a tükörbe nézve hangzik el, suttogva és szemlesütve, hogy más véletlenül se hallja meg? Vagy bevállalósan a munkahelyi karácsonyi bulin, a kollégákkal történő koccintást megelőzvén?

Continue reading

Függőség és szerep

„Függő vagyok, de…” Amikor ezt a mondatot halljuk, talán kissé félve várjuk a befejezését. Mi következhet a bizonyos „de” után, ami semlegesíti a függőség tényét? Kitáncolhat-e a szenvedélybeteg a függőség fennállásának súlya alól egy ügyes mondatfejezéssel? Egyáltalán létezik-e olyan befejezés, amely nem azt a gyanút kelti, hogy a szenvedélybeteg csupán magyarázkodik?

Continue reading

Ivás helyett

„Nem iszom, majd több időt szentelek a családra és a munkára.” Akár egy újévi fogadalom is kezdődhetne így, de sok esetben a felépülés első esetlen próbálkozásai ezek. Ha az ilyen mondatok valóban működőképesek lennének, tulajdonképpen pofonegyszerű dolga lenne minden függőnek. Hiszen csak át kell csoportosítani a szerhasználatra szánt időt és energiát, rossz választások helyett jó döntéseket hozni.

Continue reading

Ami a „kösz, jól vagyok” után következik

Döntés, ami sorsfordító, de egyben beláthatatlan következményeket vázol fel. Aztán követi az első szermentes óra, nap, hét. Lehull a hályog, a borgőzös homály a tudatról, és egyre erősödik az az érzés, hogy ez nem is olyan rossz. Sőt kifejezetten jó.  „Kösz jól vagyok!’ – még akár ezt is ki lehet mondani teljes meggyőződéssel a szermentesség első heteiben.

Continue reading

Száraz kontra józan

„Csak ne igyál!” A kérés csak látszólag teljesíthető könnyen. Ha egyáltalán teljesíthető… Hiszen addig, ameddig ez csupán valaki másnak a kívánalma és nem a szenvedélybeteg elhatározása, addig a józanság nem lesz belső meggyőződésből fakadó, önkéntesen hozott választás. És máris közel járunk ahhoz, hogy különbséget tehessünk a „józan alkoholista” és a „száraz alkoholista” fogalmak között.

Continue reading

Érzelemstabilizátor, avagy kincs, ami nincs

Mennyire könnyű és gondtalan lenne az élet, ha lenne valami, ami az érzelmeinket az optimumhoz igazítaná. Ha akadna olyasvalami, ami felránt a legsötétebb gödrökből és kisimítja a legmélyebb ráncokat is a homlokunkon. Valami, ami egyben tart, amikor minden szétesni látszik. És hogy ez a valami maga az alkohol, az sok megvezetett függő összetört illúziója.

Continue reading

A kis semmiség, amit alkoholizmusnak hívnak

Mitől számít valaki alkoholistának? Ez a kérdés nap mint nap elhangzik. Kevésbé az elfogyasztott alkoholmennyiség jelöli ki a láthatatlan határt szociális ivás és függőség között, mint inkább a mindennapokban megtapasztalt funkcióromlás és az életminőségre gyakorolt hatás. Amikor az átélt negatívumok már jelentkeznek, de a szerhasználónak esze ágában sincs mindezeket az alkoholfogyasztásához kötni, akkor beszélhetünk jó eséllyel bagatellizálásról.

Continue reading

A függőség és a nem létező varázspálca

A szenvedélybeteg hozzátartozója általában minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a függő megszabaduljon szenvedélybetegségétől. Hogyan változtathatnám meg őt? – legtöbbször ez a kérdés fogalmazódik meg az aggódó szülőkben, házastársakban. Miközben reménytelennek tűnik a válasz megtalálása, érdemes azon elgondolkodni, hogy talán a kérdésben rejlik a hiba.

Continue reading

Válaszokat a karácsonyfa alá

Közeledik az év vége. Mögöttünk egy Száraz november emléke, előttünk pedig egy új év az új lehetőségekkel, vagy éppen a berögzült, berozsdásodott rutinjainkkal, amelyekről már ezerszer kiderült, hogy működésképtelenek. Mit remélhetünk egy új évtől? Valóban esély egy új kezdetre? Szenvedélybetegként miért nem olyan könnyű lapozni egyet, mint ahogy a naptár lapjain szokás?

Continue reading