Édes élet és keserves függőség
Szerencsére ma már önsegítő könyvek sokasága, gazdag szakirodalom és eltérő segítő beavatkozások széles repertoárja hivatott a szenvedélybeteg hozzátartozóját támogatni. Ugyanakkor, ha a hozzátartozó megjelenik a szakembernél, ő legtöbbször „hozzá-tartozó” marad, a függő oldalán mutatkozó mellékszereplő.
Aki a mérleghinta másik végén ül, avagy a függő és a hozzátartozó
Szerencsére ma már önsegítő könyvek sokasága, gazdag szakirodalom és eltérő segítő beavatkozások széles repertoárja hivatott a szenvedélybeteg hozzátartozóját támogatni. Ugyanakkor, ha a hozzátartozó megjelenik a szakembernél, ő legtöbbször „hozzá-tartozó” marad, a függő oldalán mutatkozó mellékszereplő.
Egyazon függőség két (h)arca
Egyazon jelenség két perspektívája. Ugyanannak az éremnek a két oldala. Nem jó és rossz különválasztása és szembeállítása, inkább egy lehetséges folyamat valószerű állomásai. Egyetlen személy két monológja, két nézőpontja.
A szerfogyasztás nyári időszámítása
Nehéz megjósolni vagy megtippelni, hogy mely időszakok jelenthetnek rizikót egy függőre és a felépülésére nézvést. A karácsonyt és az év végi ünnepeket tipikusan ilyen időszaknak tartják a szeretet ünnepével és az évzárással kapcsolatos érzelmi cunami miatt. De mi a helyzet a nyárral?
A bulvárhírektől az azonosulásig
Teljes absztinenciát vállalni, egyáltalán nem inni: ez egy lehetséges döntés. Vajon ennek az ellenkezője is csupán egy döntés lenne? Vagyis mértéktelenül inni, ez szintén egy döntés?
Én és a segítségem
Pszichológus? Pszichiáter? Addiktológus? Ki nyújthat megfelelő segítséget egy felépülésre elszánt szenvedélybetegnek? Kórház? Rehab? Ambuláns ellátás? Hova érdemes fordulni és egyáltalán mi a különbség? Az addiktológiai ellátórendszer egy átláthatatlan labirintusrendszernek tűnhet a segítségkérő számára.
Világmegváltás helyett felépülés
Vállalás, elköteleződés, döntés. Nincs mit szépíteni rajta: a felépülés olyan elhatározás, ami valós súllyal bír és nagy reményeket ébreszt. A szenvedélybetegben és a hozzátartozóban egyaránt. Éppen ezért fontos, hogy a leendő felépülő kliens pontos és hiteles információkhoz férjen hozzá akkor, amikor felépülési alternatívát választ.
Függőség: kimondva és megpecsételve
„Függő vagyok.” Az Ön szájából milyen hangsúllyal hangzik ez a mondat? Egyáltalán elhangzik? Két szó, egyetlen, kétségtelenül sorsfordító erejű mondatba sűrítve. Vajon a tükörbe nézve hangzik el, suttogva és szemlesütve, hogy más véletlenül se hallja meg? Vagy bevállalósan a munkahelyi karácsonyi bulin, a kollégákkal történő koccintást megelőzvén?
Függőség és szerep
„Függő vagyok, de…” Amikor ezt a mondatot halljuk, talán kissé félve várjuk a befejezését. Mi következhet a bizonyos „de” után, ami semlegesíti a függőség tényét? Kitáncolhat-e a szenvedélybeteg a függőség fennállásának súlya alól egy ügyes mondatfejezéssel? Egyáltalán létezik-e olyan befejezés, amely nem azt a gyanút kelti, hogy a szenvedélybeteg csupán magyarázkodik?
Függőség, avagy létezik-e jófiú és rosszfiú ebben a műfajban?
Miközben a függőségre általában úgy tekintünk, mint egy sorsfordító csapásra, akad jó néhány olyan jelenség, amiről nehezen vesszük észre, hogy az addikciók halmazát gazdagítja, és már-már a példás viselkedésformák közé sorolódik. Vajon létezik a pozitív függőség fogalma? Bezsebelhetünk olyan függőséget, aminek kizárólag az előnyét élvezhetjük?
