Villámgyors gyógyulás vagy felépülni komótosan?
Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán?
Egy életre való józanság extra feltéttel
Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán?
Zéró alkohol, zéró konfliktus?
Kémia órák emléktöredékeiből tudjuk, hogy az alkohol mi mindennek az oldására képes. Azt azonban a függőség élménye tanítja meg a szenvedélybetegnek, hogy az alkohol a fontos emberi kapcsolatokat is észrevétlenül feloldja. Vajon az italtól való megválás egyben azt is jelenti, hogy automatikusan rendeződnek a kapcsolatok? Mint egy szoftverfrissítést követően, az életünkben is visszaállíthatóak a „gyári beállítások”, miután az alkohol kikerült a képből?
Mese tapasztalatról és tankönyvről
Tapasztalati szakértő, saját élményű segítő: többnyire ezen megnevezések egyikén tartják számon azokat a segítő hivatású felépülőket, akik saját függőségük és józanodásuk tapasztalatát kamatoztatják mások megsegítésében. Rajtuk kívül a jobb híján képzett segítőnek nevezett szakemberek erősítik az addiktológiai szakemberek táborát, akik valamilyen addiktológia közeli területen képezték magukat, hogy releváns tudással segítsék mások felépülését.
A függőség mértékegysége
„Ha minden este megiszom két sört, az már függőség?” Ehhez hasonló kérdéseket gyakran hall az addiktológiai szakember, de még gyakoribb, hogy nem hangosodnak fel az ilyen típusú kérdések, hanem néma kételyként motoszkálnak a fejekben. Ugyanakkor nincsen kizárólagos jó válasz az ilyen kérdésekre. Ezzel együtt figyelemre méltó, ha felmerül efféle aggály. Rátalálhat-e a saját válaszára a kérdező?
A pokolba vezető út kövei
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez a gyakran emlegetett mondat jól beleilleszthető azoknak a családoknak és mikroközösségeknek az életébe, ahol szenvedélybeteg él. A hozzátartozók és a szenvedélybeteghez kapcsolódó szeretett személyek többnyire kapálózva próbálnak ki mindent, ami lehetséges, és az összes varázsmondatot próbálják előhúzni a bűvös kalapból, hogy a függőség verméből kirántsák a szenvedélybeteget. Olykor azonban ez a legkevésbé sem segít, sőt…
A függőség és a nem létező varázspálca
A szenvedélybeteg hozzátartozója általában minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a függő megszabaduljon szenvedélybetegségétől. Hogyan változtathatnám meg őt? – legtöbbször ez a kérdés fogalmazódik meg az aggódó szülőkben, házastársakban. Miközben reménytelennek tűnik a válasz megtalálása, érdemes azon elgondolkodni, hogy talán a kérdésben rejlik a hiba.
Hozzátartozó a rengetegben
Miközben a szenvedélybetegségekről és a szenvedélybetegekről eltérő forrásokból szerezhetünk információkat, a személyes élethelyzetek akkor válnak igazán megismerhetővé, ha szót ejtünk a hozzátartozókról is. Nem csupán, mint a szenvedélybeteg mellett élő mellékszereplőkről, hanem mint saját sorsuk birtokosáról. És ebbe a sorsba bizony épp úgy beleivódott a függőség, mint a szenvedélybetegébe.
Ki kicsoda az addiktológiában?
A kérdés némiképp úgy hangzik, mint egy ifjúsági ismeretterjesztő irodalom címe, vagy egy társasjáték elnevezése is lehetne ez. Ugyanakkor ez korántsem játék. Fontos tudni, hogy ki kicsoda az addiktológia világában és a felépülni vágyó szenvedélybeteg mely szakembertől milyen segítségre számíthat. És mi lehet a függő saját személyes hozzájárulása saját felépülésének biztosításához?
Válaszokat a karácsonyfa alá
Közeledik az év vége. Mögöttünk egy Száraz november emléke, előttünk pedig egy új év az új lehetőségekkel, vagy éppen a berögzült, berozsdásodott rutinjainkkal, amelyekről már ezerszer kiderült, hogy működésképtelenek. Mit remélhetünk egy új évtől? Valóban esély egy új kezdetre? Szenvedélybetegként miért nem olyan könnyű lapozni egyet, mint ahogy a naptár lapjain szokás?
