Közeledik az év vége. Mögöttünk egy Száraz november emléke, előttünk pedig egy új év az új lehetőségekkel, vagy éppen a berögzült, berozsdásodott rutinjainkkal, amelyekről már ezerszer kiderült, hogy működésképtelenek. Mit remélhetünk egy új évtől? Valóban esély egy új kezdetre? Szenvedélybetegként miért nem olyan könnyű lapozni egyet, mint ahogy a naptár lapjain szokás?
Száraz novemberen túl, friss és ropogós januáron innen
A Száraz november elnevezésű kampány a Kék Pont Alapítványhoz köthető. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy meghívás egy alkoholmentes hónap eltöltésére, és az ehhez fűződő élmények összegzésére, megosztására. Jó alkalom arra, hogy szembesüljünk azzal, mit is jelent számunkra az alkohol, milyen helyzetben hagy hiányt maga után, ha megvonjuk magunktól. Egy izgalmas önismereti kísérlet a szociális fogyasztók számára. Na de mi a helyzet azokkal, akik esetében függőségről beszélhetünk? Ők azok, akik esetleg hamar lemondtak a Száraz november teljesítéséről vagy bele sem vágtak. És talán ők azok, akik újabb és újabb ígéretek, fogadalmak megtételére készülnek az ünnepek kapcsán.
„Többet nem iszom”
Ez a mondat sokak szájából elhangzott már egy-egy görbe este után, de újévi fogadalomként is megállja a helyét. A tapasztalat mégis az, hogy ezek a fogadalmak inflálódnak, értéküket és erejüket vesztik, ha nem támogatja ezeket tudatos józanságmunka. Ha gyakran és különösebb következmény nélkül hangzanak el ilyen ígéretek, talán érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen az alkoholhoz fűződő viszonyunk. Egyáltalán ki a „főnök”: az ital vagy a fogyasztó? Torokszorító kérdések ezek, de az őszinte válasz vezethet el a betegségbelátásig, ahhoz a felismeréshez, miszerint: „igen, függő vagyok”. Ez a lesújtó beismerés pedig paradox módon a legjobb alap ahhoz, hogy a felépülés útjára lépjen egy szenvedélybeteg.
Az ünnepek tükrében
Miközben a Száraz november arra adott lehetőséget, hogy próbára tegyük saját vállalásunkat a józanságra nézvést, a december is számos olyan lehetőséggel kecsegtet, ami akár önismereti értékű is lehet. Pontosan azért, mert ebben a hónapban egymást érik az ünnepek és az olyan alkalmak, melyek szerfogyasztásra ösztönöznek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nagyobb a kísértés. Vajon az ünnepi asztalnál történő koccintás után le tudjuk rakni a poharat? Egyszer pukkan a pezsgős üveg szilveszterkor? Működik az a kontroll, aminek segítségével az alkohol legfeljebb megkoronázza az ünnepet, nem pedig elmossa azt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kínál meg mindannyiunkat a december,mielőtt ígéretekre és fogadalmakra szánnánk el magunkat.
Változás helyett változtatás
A felépülés és a szermentes élet kapcsán a változásnál is fontosabb fogalom a változtatás. A fogadalmaknál is erőteljesebbnek bizonyulnak a megcselekedésre váró lépések, a tettek. A józanság nem csupán „nemivás”, hanem cselekvések, döntések sorozata. Nem tiltásokból adódik össze, nem a nemet mondás dominál, hanem az új igenek megtalálása, kimunkálása, működtetése. Mindez egy folyamat és többnyire nem egy magasztos fogadalom automatikus következménye. A kimondott szó önmagában még nem teremti meg a józan jelent és jövőt egy függő számára. Ha ez megvalósítható lenne ennyire egyszerűen, valószínűleg nem lenne szükség szakemberekre, ellátást biztosító intézményekre, önsegítő csoportokra. Kis túlzással azt is mondhatnánk, ez esetben csupán évváltásokra és az adott szóra lenne szükség a józansághoz. Az elhatározás semmiképpen sem haszontalan, de a súlyát és a sikerét az adja, ha megcselekedhető lépések követik. A jó hír, hogy mindezt nem kell egyedül csinálni. A felépülési programok szakmai tartalmuktól függetlenül egyetértenek abban, hogy a szenvedélybeteg társra, társakra találhat a felépülési munkában. 2018 akár egy döntéssel is kezdődhet, és folytatódhat a megcselekedhető teendőkkel.
