A kis semmiség, amit alkoholizmusnak hívnak

Mitől számít valaki alkoholistának? Ez a kérdés nap mint nap elhangzik. Kevésbé az elfogyasztott alkoholmennyiség jelöli ki a láthatatlan határt szociális ivás és függőség között, mint inkább a mindennapokban megtapasztalt funkcióromlás és az életminőségre gyakorolt hatás. Amikor az átélt negatívumok már jelentkeznek, de a szerhasználónak esze ágában sincs mindezeket az alkoholfogyasztásához kötni, akkor beszélhetünk jó eséllyel bagatellizálásról.

A kis semmiség, amit alkoholizmusnak hívnak

Mitől számít valaki alkoholistának? Ez a kérdés nap mint nap elhangzik. Kevésbé az elfogyasztott alkoholmennyiség jelöli ki a láthatatlan határt szociális ivás és függőség között, mint inkább a mindennapokban megtapasztalt funkcióromlás és az életminőségre gyakorolt hatás. Amikor az átélt negatívumok már jelentkeznek, de a szerhasználónak esze ágában sincs mindezeket az alkoholfogyasztásához kötni, akkor beszélhetünk jó eséllyel bagatellizálásról.

Bagatell! Bagatell?

Bizony az alkoholfüggőnek nincs könnyű dolga betegségbelátásának kialakításában. És erről csak részben tehet ő maga. Egyrészt a bagatellizálás, mint elhárító mechanizmus gyakran szül tévútra vezető válaszokat a függő részéről. A bagatellizálás és egyéb elhárító mechanizmusok azt a célt szolgálják, hogy a szorongáskeltő és megterhelő eseményektől, érzésektől és jelenségektől óvja magát az egyén. Nem csupán a szenvedélybetegek kapcsán merülhet fel ez a fogalom, hiszen mindannyian rendelkezünk érettebb vagy éretlenebb elhárító mechanizmusokkal. A bagatellizálás azt jelenti, hogy az alkoholfüggőség jelentősége eltörpül, a következmények tompíthatóak, ha egy hamis szűrőn keresztül tekintünk a valóságra. Tipikusan elhangzó mondat a következő: „igen, iszom, de mindenki más is iszik”. A bagatellizálás ideiglenesen megvéd ugyan a kellemetlen érzésektől, de hosszabb távon a függőség aktív szakaszában tartja a szenvedélybeteget és elzárja a változás lehetőségét. Ez kétségtelenül az egyén sajátja, de társadalmi és közösségi szinten is érdemes újraértelmezni a bagatellizálás fogalmát.

„Tudod, az a tintás srác!”

Miközben a drogfüggőség jellemzően előítéleteket szül, az alkoholfogyasztás többnyire teljesen más megítélés alá esik. Az ittasság, a lerészegedés leginkább csak egy jó vicc. Kedélyesen elnézőek vagyunk azzal, aki nyilvánvalóan többször néz a pohár fenekére vagy jelentős funkcióval ruházza fel az igényeit kiszolgáló alkoholt. Miközben sem az előítélet terhe, sem a megengedő félrenézés nem hoz eredményt, az nyilvánvaló, hogy egyazon jelenség, vagyis a függőség két arca merőben más reakciót szül. Az alkoholizmus persze már mindjárt másként hangzik, de elnézően mosolygunk, ha valaki bejósolhatóan ismét az asztal alá issza magát. Ez általában maga az alkoholizmus. Ha megtanuljuk, hogy ez nem szitokszó és nem lebecsmérlő stigmaként használjuk az alkoholizmus kifejezését, akkor rájövünk arra, hogy valóban egy betegségről van szó. Tömegeket érintő betegségről, ami talán egy kedves hozzátartozónkat vagy saját magunkat is érint.  Az alkoholizmus tehát nem lehet üres, vagdalkozó szitokszó, de nem válhat a megengedő és sekélyes humor tárgyává sem. Annál jóval nagyobb a felelősségünk, mintsem, hogy egy súlyos betegség a kollektív bagatellizálás tárgyává váljon.

Amikor lemeztelenítjük az alkoholizmus fogalmát

Miközben az alkoholizmussal kapcsolatban az egymásnak ellentmondó reakciók már-már általánosnak tekinthetőek, sem a megbélyegzés, sem a bagatellizálás nem azt segíti, hogy az érintett hozzáértő segítségre találjon. Előbbi egyfajta büntetés a szenvedélybetegnek, utóbbi az érett felelősségvállalást és a szembenézést lehetetleníti el. Habár a szenvedélybeteg saját felépülési motivációja képes a változtatást előmozdítani, az, hogy milyen kontextusban éli meg saját függőségét és pontosan milyen következményekkel kell szembenéznie, már jócskán múlik a környezetén is. Ez nem azt jelenti, hogy a hozzátartozóknak, családtagoknak, barátoknak és munkatársaknak ügyesen kell manőverezni abban, hogy a függő kezelésbe kerüljön. Sokkal inkább azt, hogy a függőséggel kapcsolatos érzések felvállalhatóak, a benyomások megfogalmazhatóak, a hozzátartozó szemlélőként is élhet azzal a joggal, hogy saját megéléseit vállalja.

Azoknak, akik magukra vélnek ismerni a függőség kapcsán, akad egy jó hír és egy rossz hír. A rossz hír az, hogy az alkohol és a drog között egyenlőségjelet vonhatunk akkor is, ha az egyik legálisan hozzáférhető. A függőség betegsége nem különbözik egyik esetben sem, csupán a szer megválasztása tér el alkoholizmus és drogfüggőség esetében. A jó hír az, hogy a függőség aktív szakaszát felválthatja a felépülés folyamata, amely képessé teszi az egyént arra, hogy bagatellizálás és önbüntetés  helyett új jelentést adjon a függőségnek.

Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége?

Verified by MonsterInsights