Vajon tényleg olyan a világ, amilyennek látjuk? A filozófiai jellegű kérdés látszólag a legkevésbé sem érinti a függőséget. Ha tudnánk is rá a választ, az sem oldaná meg a felépülés feladatát. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy saját hiedelmeink nagy mértékben meghatározzák azt, hogy miként vállalunk szerepet saját életünkben és milyen akaratlagos döntéseket, lépéseket teszünk. Egy szenvedélybeteg esetében számos hiedelem tapad a szerhasználathoz és a pszichoaktív szer szükségességéhez.
A függőség árnyéka
A felépülés útja egy olyan folyamat, ami döntésekkel tarkított. Valóban úgy képzelhető el, mint egy út, mely hol egyenes és belátható, hol pedig göröngyös és kanyargós. Árnyékot pedig az az érzés vethet rá, amit sóvárgásnak hívunk. A sóvárgás a visszaesés legfenyegetőbb előrejelzője, ugyanakkor a sóvárgást nem követi magától értetődően a visszaesés. A sóvárgás is csak egy érzés: múlékony és változékony, illékony és átvészelhető. Egy felépülő függő kudarcként élheti meg, hogy az alázatos józanságmunka ellenére is be-bekopogtat az ajtón a sóvárgás érzése. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy az érzések önmagukban véve se nem jók, se nem rosszak, az érzések birtokosaiként nem kell hibásnak vagy rossznak éreznünk magunkat amiatt, mert kellemetlen érzések törtek ránk. A sóvárgás is egy érzés a sok közül. De ha kiismerjük és “letapogatjuk” ezt az érzést, sok mindent megérthetünk a sóvárgás természetével kapcsolatban.
Ahol a sóvárgás érzése megfogant
Jellemzően a sóvárgás érzésének kialakulásához bizonyos gondolatok aktívan hozzájárulnak. Mindez gyorsan és észrevétlenül zajlik, az adott pillanatban talán fel sem mérhetőek a kiváltó indítékok. Azokat a tipikusan vissza-visszaköszönő gondolatokat, melyek a sóvárgás kiváltásához és felerősödéséhez vezetnek, addiktív hiedelmeknek nevezzük. Negatív, vagy kiugróan pozitív érzelmi állapotban ezek a gondolatok és hiedelmek egyre hangosabbá válhatnak, és így eredményezhetnek sóvárgást. Tulajdonképpen ezek a tévútra navigáló hiedelmek teszik sérülékennyé a szenvedélybeteget a szerhasználattal szemben.
Az iránytű kilengése
Az addiktív hiedelmek eltérő mondatok formájában fogalmazódnak meg, és mantraként ismétlődnek. “Csak akkor tudok feloldódni a társaságban, ha iszom.” “Csak úgy tudok csajozni, ha előtte valamivel lelazítom magam”. “Csak akkor fogadnak el a többiek, ha velük iszom”. Ilyen és ehhez hasonló mondatok aktiválhatják a sóvárgás érzését. Az addiktív hiedelmek szerkezetileg úgy épülnek fel, hogy egy jobb, kívánatosabb állapotnak az egyedüli vélt előfeltétele a szerhasználat. Természetesen a sóvárgást követő szerhasználatot és a visszaesést a maga összetettségében érdemes értelmezni. A sóvárgásban szerepet kaphatnak például a szerhasználatra ösztönző ingerek is, pontosabban ezeknek az ingereknek a függő egyénhez kötődő egyéni értelmezése. Hiszen egy közeli bár látványa nem fog mindenkit mértéktelen ivásra ösztökélni, de azt a függőt, akinek számos borgőzös élménye fűződik ehhez a helyhez, nagy valószínűséggel igen.
Hiedelmek felülírása
Mivel az addiktív hiedelmek könnyen aktiválják a sóvárgást, a hiedelmek felülírása preventív erővel bírhat. Olykor ezek a hiedelmek makacsan fennállnak, de tartalmukat illetően szélsőségesek és túlzóak. Kezdhetjük azzal, hogy az abszolút igazságként kezelt hiedelmeinket megkérdőjelezzük. Tehetjük ezt szó szerint is, egészítsük ki egy kérdőjellel azt, amit bizonyosságként kezeltünk. “Csak akkor tudok feloldódni a társaságban, ha iszom?” “Csak úgy tudok csajozni, ha előtte valamivel lelazítom magam?” “Csak akkor fogadnak el a többiek, ha velük iszom?” Ha a válaszok nem is érkeznek meg azonnal, a kétely segíthet abban, hogy új, alternatív hiedelmek jöjjenek létre.
Lecserélt hiedelmek
Miközben a destruktív hatású addiktív hiedelmek észrevétlenül megkövülnek, nem könnyű ezeket lecserélni, felülírni. Holott új hiedelmek kialakításával új irányba terelhető mindaz, amit a szerfogyasztáshoz kötünk. Persze, talán némi gondolkodás után mindannyiunknak sikerül olyan új „jelmondatokat” gyártani, amelyek pozitív kicsengéssel útravalóként szolgálhatnak. Úgy mint: „Alkohol nélkül is képes vagyok teljes értékű jelenlétre társaságban.” De vajon képesek vagyunk-e hitet és meggyőződést ültetni ezekbe a mondatokba? Az újonnan születő „hurráoptimizmus” életképes hiedelmeket eredményez? Amikor addiktív hiedelmeinket új alternatív hiedelmekre szeretnénk cserélni, nem az a feladatunk, hogy tetszetős, jól hangzó kampánymondatokkal színesítsük józanságmunkánkat. Sokkal inkább az, hogy önmagunk számára hiteles, emészthető mondatokat kínáljuk fel. Olykor egy kérdés marad, egy kétely, ami megkérdőjelezi az addiktív hiedelmet. Ez egy fontos kezdet…
Hiedelmek és mérföldkövek
A terápiák palettáján a kognitív viselkedésterápia kínál fel olyan eszközöket és megközelítést, mely a hiedelmek újragondolására szolgál. Ez a szemlélet rendszerbe foglalja, hogy alapvető élményeink és tapasztalataink milyen alapsémákat hívtak életre, ezek a sémák pedig hogyan vezettek diszfunkcionális hiedelmek, attitűdök és szabályok kialakulásához. Röviden arra reagál a terápia, hogy mit tanultunk a világról és a szerhasználatról. Tanulhattuk azt, hogy az alkohol és a drogok enyhítenek a kellemetlenségeken, kellemes állapotot idéznek elő. A terapeuta, vagyis egészen pontosan a terápiás helyzet egy új típusú tanulást kínál fel, a jelenségekhez rendelt jelentések újraépítését.
A terápiás paletta
Miközben az addiktív hiedelmek kifejezés egy meghatározott módszertanhoz kapcsolódik, egyéb terápiás megközelítésektől sem idegen az a gondolat, hogy bizonyos berögzülések makacsan fenntartják az addikciót. A jó hír az, hogy számos terápiás irányzat, módszer és gondolatkör kapcsolódik a függőség kezeléséhez. Ennél is jobb hír az, hogy a változás melletti elköteleződés lehetősége a szenvedélybeteg kezében van.
