“Leszerelni” a függőséget, avagy mi szól a teljes szermentesség mellett?

“Szeretnék úgy inni, ahogy mások.” Gyakran fogalmazódnak meg ehhez hasonló célkitűzések a felépülni szándékozó függők részéről. Legalább ennyire gyakori, hogy egy szenvedélybeteg a visszaesést követően annak ad hangot, hogy egy pohár ital után nem tudott megálljt parancsolni az alkoholfogyasztásnak.Vajon reális cél a mértékletesség visszaállítása?

“Leszerelni” a függőséget, avagy mi szól a teljes szermentesség mellett?

“Szeretnék úgy inni, ahogy mások.” Gyakran fogalmazódnak meg ehhez hasonló célkitűzések a felépülni szándékozó függők részéről. Legalább ennyire gyakori, hogy egy szenvedélybeteg a visszaesést követően annak ad hangot, hogy egy pohár ital után nem tudott megálljt parancsolni az alkoholfogyasztásnak.Vajon reális cél a mértékletesség visszaállítása?

Az aranyszabály bukása

Miközben mindannyian jól a fejünkbe véstük, hogy „érték a mérték”, ez a szabály valahogy mégsem érvényesíthető függőségben érintetteknél. A mértékletesség alapvetően abban támogat meg bennünket, hogy fenn tudjuk tartani annak élvezetét, amit egy pohár bor vagy egy szelet torta okozni képes. Az élvezetet adó szer vagy fogyasztási cikk hiánya, a hiánnyal eltöltött idő adja meg az értékét azoknak az alkalmaknak, amikor hozzáférünk az adott dologhoz. Ez a mértékletesség titka és fortélya. De a tapasztalatok szerint ez az a fortély, ami sem az aktív szenvedélybetegek, sem a felépülő függők részéről nem alkalmazható. Az aktív függő részéről azért nem, mert egyszerűen képtelen a mértéktartásra, és pontosan ez realizálta a függőségét. A felépülő részéről pedig azért nem, mert a függőség örökségül hagyta a mértéktartásra való képtelenséget. Ennek ellenére a felépülőnek van eszköze arra, hogy visszataláljon a saját életébe és újrafogalmazott örömforrásokból táplálkozzon. Ez az eszköz azonban nem a mértékletesség, hanem a teljes szermentességgel járó józanság, mely jóval többet jelent annál, mint hogy valaki megválik a kémiai szertől.

Az utolsó utáni csepp a pohárban

Miközben a felépülésre elszánt függők gyakran azért hozzák meg a józanodás döntését, mert tarthatatlannak érzik helyzetüket a kontrollvesztő szerfogyasztás következtében, egy fontos információ sokszor a homályba vész. Ez pedig pontosan az, hogy a problémát jelentő szerhasználat irányíthatatlanná, kontrollálhatatlanná vált. Hogyan is várható az, hogy a jövőben kirajzolódik a láthatatlan határ az „elég” és a „túl sok” között? Minek hatására fejlődhetne ki a kontrolltartás képessége a választott szerrel szemben? Hosszas, akár több éves józanság után is megfogalmazódhat a gondolat: „már jól vagyok, igazán megengedhetek magamnak egy pohárkával”. A tapasztalat azonban azt igazolja, hogy a legkitartóbb és bőséges eredménnyel járó felépülés sem képes a szerrel kapcsolatos mértéktartás képességét visszaadni. A „csak egy pohárkával” elképzelése csúfosan megbukik, mert jó eséllyel követni fogja a többi pohár ital, és így észrevétlenül visszarendeződhet minden a függőség forgatókönyve szerint. Ez nem írható az akaratgyengeség számlájára, biológiai és pszichológiai magyarázata egyaránt van annak, hogy egy függő miért nem képes mértéktartóan viszonyulni a választott szeréhez. Az „érték a mérték” nem szerepel a felépülők varázsigéi között.

Mindent vagy semmit?

A szer letétele kezdetben egyfajta megfosztottságként hat. Jó ötletnek tűnhet úgy kalkulálni, hogy a jövőben egy-két pohár ital majd belefér, de reális célkitűzésként ez lényegében elvethető. A teljes szermentesség éppen a kontrollvesztéstől védi meg a felépülőt. Emellett tiszta lapot biztosít egy pótlólagos személyiségfejlődéhez, melyet egykoron a szerhasználat szakított félbe. Új fejezetet nyit, ami lehetőséget ad a tanulásnak, a felelős és érett életvezetésnek.

Az absztinencia bája

A vállalati bulin talán meglepően hat, ha a koccintásra is nemet mond az, aki ezidáig gondolkodás nélkül legurított egy pohár italt. Kétségtelenül íratlan szabályokat ír át és kimondatlanul is megköttetett konszenzust borít fel az, aki nemet mond a koccintásokra és a szociális ivásra. Másrészt viszont soha nem volt akkora divatja és támogatottsága az egészségtudatos életmódnak, mint ma. Ez egy felépülő számára a teljes szermentességet is magában foglalhatja. Változó, hogy a felépülő függők más-más közegben mennyit vállalnak fel saját felépüléstörténetükből. Előfordul, hogy valaki teljes nyíltsággal kezeli függőségének tényét és a felépüléssel járó szermentesség vállalását, míg mások megválogatják, hogy kivel osztják meg ezeket az információkat. Kétségtelenül a legrosszabb taktika igent mondani az első pohár italra csak azért, hogy a hamis látszat fenntartható legyen. A hamis látszat helyett új identitást adhat a függőség tényének beismerése és a változásra való elszánás. Így válhat a szermentesség vállalása egy eszközzé, amely hozzásegíti a felépülőt saját élete menedzseléséhez.

Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége?

Verified by MonsterInsights