Száraz kontra józan

„Csak ne igyál!” A kérés csak látszólag teljesíthető könnyen. Ha egyáltalán teljesíthető… Hiszen addig, ameddig ez csupán valaki másnak a kívánalma és nem a szenvedélybeteg elhatározása, addig a józanság nem lesz belső meggyőződésből fakadó, önkéntesen hozott választás. És máris közel járunk ahhoz, hogy különbséget tehessünk a „józan alkoholista” és a „száraz alkoholista” fogalmak között.

Száraz kontra józan

„Csak ne igyál!” A kérés csak látszólag teljesíthető könnyen. Ha egyáltalán teljesíthető… Hiszen addig, ameddig ez csupán valaki másnak a kívánalma és nem a szenvedélybeteg elhatározása, addig a józanság nem lesz belső meggyőződésből fakadó, önkéntesen hozott választás. És máris közel járunk ahhoz, hogy különbséget tehessünk a „józan alkoholista” és a „száraz alkoholista” fogalmak között.

Szómágia vagy valós különbség?

Felépülők körében ismeretes egyfajta különbségtétel a „száraz” és a „józan” jelzők elválasztása céljából. Látszólag ugyanazt jelenti a két szó, és a hozzátartozók vágya sem más, mint száraznak látni az alkoholista felet. Ez a kívánalom azonban legtöbbször a józanságra utal, nem pedig arra, amit a „száraz” jelző egyes körökben jelent. Ha csak ebből a két kifejezésből indulunk ki, akkor is könnyen rájövünk, hogy több formája létezik a szermentességnek és számos eltérő motiváció mozgathatja a háttérből.

Az üveghegyen túl…

A szer letétele a kezdetek kezdetén nem feltétlenül teszi vonzóvá a szermentes életet. Az alkohol mellőzésével egy olyan alkotóelem kerül ki a mindennapok forgásából, ami határozott funkcióval bírt. Oldotta a feszültségeket, önbizalmat adott, a felejtés homályába rántotta a kínzó érzéseket. A szertől való megválás hirtelen előtérbe tolja és felnagyítja mindazt, aminek orvoslását ideig-óráig az alkoholra lehetett bízni. Hirtelen nincs semmi, ami kisimítaná a feszültségeket, bátorságot adna vagy megkönnyíteni a kapcsolatteremtést. Cserébe megmagyarázhatatlan hiányérzet hatalmasodik el a függő felett. Ebben a fázisban a szermentesség leginkább egy befektetésként fogható fel. Olyan lemondás ez, ami hosszabb távon hoz majd nyereséget. Ekkor a lehető legtermészetesebb az, ha a felépülő száraznak tartja magát. A különbség a későbbiekben válik világossá. Akkor, amikor a szermentesség már nem veszteség, hanem nyereség. Ehhez azonban építkezni és töltekezni kell.

Eszközök és célok

Amikor a szenvedélybeteg arra az elhatározásra jut, hogy elbúcsúzik a választott szerétől, kétségtelenül célként határozható meg a tisztaság, vagyis a szermentesség. Ez különösképpen igaz akkor, ha nem csupán a pszichés, hanem a fizikai elvonás tünetei is kísérik a jelenséget, az egyetlen előremutató cél csakis a szermentesség lehet. A szer letételével és rövid idő elteltével azonban már keveset tud adni az a célkitűzés, hogy tisztának kell maradni. A szertől megtisztított valóság olykor fakónak és ingerszegénynek tűnhet, felmerülhet tehát a kérdés, hogy miért is lenne érdemes szermentesnek maradni. Máskülönben a szermentes napok gyarapodásával a cél teljesülni látszik, hogyan is tudna a szermentesség éltető célként fennmaradni? Ilyen dilemmákkal küszködnek a száraz alkoholisták is.

Szárazságból józanságba

Ha a szermentesség tényét új megvilágításba helyezzük, a szárazságtól a józanságig vezet az út. Ha ugyanis a szermentesség nem célként nevesül, hanem úgy tekintünk rá, mint egyfajta eszközre, akkor a józanság fogalma értelmet nyer. A szermentesség tehát a józan élet eszköze, és nem maga a józanság. A szermentesség eszköz, és nem cél. Az első lépés abba az irányba, hogy az élettér feltöltődhessen értékes tartalommal. Ha a szermentesség adott, akkor nem törvényszerűen következnek soron a várt sikerek, de elérhető közelségbe kerülnek ezek, mint ahogy a vágyott örömök és az értékes kapcsolatok is.  A szermentesség biztosít hozzáférést ezekhez a lehetőségekhez. A valódi célok a szermentesség eszközével tűzhetőek ki: új erőre kapott családi kapcsolatok, vagy éppen egy új hobbi megtalálása és kiaknázása. A szárazsággal ellentétben a józanság azt jelenti, hogy a szertől való távolságtartás nem öncélú, hanem eszköz arra, hogy az egyén saját jóllétének feltételeit megteremtse.  Hogy például hozzáférjen tanulási lehetőségekhez, kultúrához és művészethez, vagy éppen a sporthoz. Bármihez, ami teljessé tudja tenni az életet.

Féltett kincs

Ahogy a jó mesterember becsben tartja munkát adó szerszámait, úgy a felépülő is féltve őrzi legrangosabb és pótolhatatlan eszközét, a tisztaságát. Ez az eszköz a tulajdonosa révén és a használatbavétel okán válik nemessé és pótolhatatlanná. Az igazi kincsek azonban a mesterember dolgos keze alatt, az elengedhetetlen eszköz igénybevételével születnek. A felépülő eszköze a szermentesség, a dolgos kezek alatt pedig józanság születik, ami az önfejlesztés szándékától, tartalmas kapcsolatoktól, minőségi időtöltéstől válik teljessé. Persze a józanság napjaiba is vegyülhetnek nehéz pillanatok és terhes érzések, de a józanság melletti elköteleződés már nem a szerhasználatot kínálja fel túlélési stratégiaként.

Különbség, ami szemet szúr

Miközben a felépülés kezdetén elképzelhető, hogy valaki „száraz alkoholistaként” éli meg a változás első pillanatait, ez az állapot tartóssá is válhat, ami pedig már kevésbé előremutató. Az, aki összeszorított foggal, egyedüli célként ragaszkodik szermentességéhez minden járulékos előny nélkül és a szerről való lemondás gyászában reked meg, lényegében a szárazság állapotában ragadhat. Ezért is fontos a változás konkrétumait kijelölni és terveket kovácsolni.

A józanság sokszínűsége

Lehetetlen kihívás a józanság fogalmát definiálni. Pontosabban ahány józanság, annyi meghatározás. Már csak azért is, mert eltérő tartalmak, értékek, „kincsek” teszik sajáttá és személyessé. Ezek megtalálása, feltárása a felépülő hálás feladata.

Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége?

Verified by MonsterInsights