Függőség és szerep
„Függő vagyok, de…” Amikor ezt a mondatot halljuk, talán kissé félve várjuk a befejezését. Mi következhet a bizonyos „de” után, ami semlegesíti a függőség tényét? Kitáncolhat-e a szenvedélybeteg a függőség fennállásának súlya alól egy ügyes mondatfejezéssel? Egyáltalán létezik-e olyan befejezés, amely nem azt a gyanút kelti, hogy a szenvedélybeteg csupán magyarázkodik?