Blog

“Leszerelni” a függőséget, avagy mi szól a teljes szermentesség mellett?

“Szeretnék úgy inni, ahogy mások.” Gyakran fogalmazódnak meg ehhez hasonló célkitűzések a felépülni szándékozó függők részéről. Legalább ennyire gyakori, hogy egy szenvedélybeteg a visszaesést követően annak ad hangot, hogy egy pohár ital után nem tudott megálljt parancsolni az alkoholfogyasztásnak.Vajon reális cél a mértékletesség visszaállítása?

Tovább >>

„Szertelen” választás

Azt megtanultuk, hogy a nyári hőségben jól esik a hideg, habos sör és a péntek estét érdemes egy hűsítő koktéllal kezdeni, de mit kezd ezzel a tudással egy felépülni vágyó függő? A józanság ígér annyit, mint a szerhasználat? Az absztinencia vonzereje képes annyira elsöprő lenni, mint a harmatosan gyöngyöző italos poháré?

Tovább >>

A függőség ajándéka

Ezt rögvest tisztázni kell: mégis hogyan lehetséges a függőségre ajándékként tekinteni? Hiszen apránként mindent elvesz és elemészt: a kapcsolatokat, az egészséget, az ambíciókat és törekvéseket. A függőség be nem teljesülő ígéretekkel sújtó csapás, hosszabb távon minden pozitívuma elhalványul, ezért aligha lehet ajándékként nevesíteni. Ugyanakkor ahol vulkán pusztított, ott termékeny termőtalaj képződik, és nincs ez másként a függőséggel sem.

Tovább >>

Villámgyors gyógyulás vagy felépülni komótosan?

Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán?

Tovább >>

Egy életre való józanság extra feltéttel

Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán?

Tovább >>

A betegségem én vagyok!

Még mindig érdemes hangsúlyozni, hogy a függőség egy betegség, és nem csupán múló szeszély. Még mindig bőven van mit tanulni arról, hogy ez mit is jelent, milyen teendőkkel és felelősséggel jár. És nem utolsósorban arról, hogy kihez tartozik a felelősség, kire milyen teendők várnak annak a betegségnek a kapcsán, mely közel sem csupán a függőt érinti, hanem közelebbi-távolabbi környezetét egyaránt.

Tovább >>

Ivás helyett

„Nem iszom, majd több időt szentelek a családra és a munkára.” Akár egy újévi fogadalom is kezdődhetne így, de sok esetben a felépülés első esetlen próbálkozásai ezek. Ha az ilyen mondatok valóban működőképesek lennének, tulajdonképpen pofonegyszerű dolga lenne minden függőnek. Hiszen csak át kell csoportosítani a szerhasználatra szánt időt és energiát, rossz választások helyett jó döntéseket hozni.

Tovább >>

A jelző, ami magasba emel vagy a mélybe ránt

„Alkoholista vagy!” Kevés olyan minősítő megállapítás van, ami akkora mély sebet üt, mint ez. Legtöbbször indulatoktól áthatott, haraggal telített végítéletként hangzik el. A jelző ráég arra, akinek a mondatot címezték. „Alkoholista vagyok.” Mi a helyzet akkor, ha ez egy önvallomásként fogalmazódik meg? Hogyan változik a jelző tartalma és színezete akkor, ha valaki önmagát nevesíti alkoholistaként?

Tovább >>

Zéró alkohol, zéró konfliktus?

Kémia órák emléktöredékeiből tudjuk, hogy az alkohol mi mindennek az oldására képes. Azt azonban a függőség élménye tanítja meg a szenvedélybetegnek, hogy az alkohol a fontos emberi kapcsolatokat is észrevétlenül feloldja. Vajon az italtól való megválás egyben azt is jelenti, hogy automatikusan rendeződnek a kapcsolatok? Mint egy szoftverfrissítést követően, az életünkben is visszaállíthatóak a „gyári beállítások”, miután az alkohol kikerült a képből?

Tovább >>

Ami a „kösz, jól vagyok” után következik

Döntés, ami sorsfordító, de egyben beláthatatlan következményeket vázol fel. Aztán követi az első szermentes óra, nap, hét. Lehull a hályog, a borgőzös homály a tudatról, és egyre erősödik az az érzés, hogy ez nem is olyan rossz. Sőt kifejezetten jó.  „Kösz jól vagyok!’ – még akár ezt is ki lehet mondani teljes meggyőződéssel a szermentesség első heteiben.

Tovább >>

Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége?